Guldbrandsencarlson6262

of disciplinary action may provide an opportunity for remediation and avoidance of patient harm.The interaction between RNA binding protein (RBP) and circular RNA (circRNA) is important for the regulation of tumor progression. This study aimed to identify the RBP-circRNA network in hepatocellular carcinoma (HCC). 22 differentially expressed (DE) circRNAs in HCC were screened out from Gene Expression Omnibus (GEO) database and their binding RBPs were predicted by Circular RNA Interactome. Among them, 17 DERBPs, which were commonly dysregulated in HCC from The Clinical Proteomic Tumor Analysis Consortium (CPTAC), The Cancer Genome Atlas (TCGA) and International Cancer Genome Consortium (ICGC) projects, were utilized to construct the RBP-circRNA network. Through survival analysis, we found TARDBP was the only prognostic RBP for HCC in CPTAC, TCGA and ICGC projects. High expression of TARDBP was correlated with high grade, advanced stage and low macrophage infiltration of HCC. Additionally, gene set enrichment analysis showed that dysregulated TARDBP might be involved in some pathways related to the HCC pathogenesis. Therefore, a hub RBP-circRNA network was generated based on TARDBP. RNA immunoprecipitation and RNA pull-down confirmed that hsa_circ_0004913 binds to TARDBP. These findings indicated certain RBP-circRNA regulatory network potentially involved in the pathogenesis of HCC, which provides novel insights into the mechanism study and biomarker identification for HCC.Prostate adenocarcinoma is one of the leading adult malignancies. Identification of multiple causative biomarkers is necessary and helpful for determining the occurrence and prognosis of prostate adenocarcinoma. We aimed to identify the potential prognostic genes in the prostate adenocarcinoma microenvironment and to estimate the causal effects simultaneously. We obtained the gene expression data of prostate adenocarcinoma from TCGA project and identified the differentially expressed genes based on immune-stromal components. Among these genes, 68 were associated with biochemical recurrence at 3 years after prostatectomy in prostate adenocarcinoma. After adjusting for the minimal sets of confounding covariates, 14 genes (TNFRSF4, ZAP70, ERMN, CXCL5, SPINK6, SLC6A18, CHRM2, TG, CLLU1OS, POSTN, CTSG, NETO1, CEACAM7, and IGLV3-22) related to the microenvironment were identified as prognostic biomarkers using the targeted maximum likelihood estimation. Both the average and individual causal effects were obtained to measure the magnitude of the effect. CIBERSORT and gene set enrichment analyses showed that these prognostic genes were mainly associated with immune responses. POSTN and NETO1 were correlated with androgen receptor expression, a main driver of prostate adenocarcinoma progression. Finally, five genes were validated in another prostate adenocarcinoma cohort (GEO GSE70770). CP127374 These findings might lead to the improved prognosis of prostate adenocarcinoma.Methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) constitutes a constant threat for the public health. Aim of the present study was to analyse the whole genome sequences of two MRSA strains belonging to Staphylococcus protein A (spa) type t127 isolated from humans working in two distantly located dairy production farms in Greece.MRSA strains were isolated from the nasal cavity of a food handler in a milk industry in Epirus, northwestern Greece (E-MRSA), and a person working in a cattle farm in Thrace, northeastern Greece (T-MRSA). Whole genome sequences taken using next generation sequencing were analysed for resistance and virulence genes applying various bioinformatic tools.Both isolates were assigned to ST1-IVa-t127 type, and they were transferring genes conferring resistance to tetracycline, β-lactams, and aminoglycosides; T-MRSA was carrying additional genes leading to macrolide, lincosamide and streptogramin B (MLSB) resistance. Both isolates were carrying three plasmid replicon types, rep5, rep7 and rep16, while T-MRSA harboured also rep10 and rep15. E-MRSA carried scn and sak genes which were absent from T-MRSA.In conclusion, the genetic characterization of two unrelated ST1-IVa-t127 MRSA strains isolated from humans in close contact with livestock in Greece can be used as basis for further epidemiological and evolutionary studies.Összefoglaló. Célkitűzés A már több mint egy évtizede alkalmazott lézeres aranyérműtét technikai tapasztalatai alapján kidolgozott mikrohullámú termo-koagulációs műtét bevezetésének korai eredményeinek bemutatása. Közleményünkben a lézeres és microwave elven működő eszközökkel végzett aranyérműtéti eredményeinket mutatjuk be. Betegek és módszerek A 26 lézerszállal és a 14 mikrohullámú merev antennával végzett műtét összehasonlítását végeztük el. Eredmények Mindkét csoportban az átlagos panaszmentesség 2 hét alatt alakult ki, a két módszer között jelentős különbséget nem találtunk. Megbeszélés Az új műtéti eljárásokat kereső világunkban az általunk most kipróbált lehetőség lehetővé teszi a gyors és teljes gyógyulást adó kezelést. A termo elven működő rendszerek kevesebb fizikai roncsolással érik el a kívánt hatást. A microwave technika a lézeres beavatkozások biztonsági előírásainak szükségessége és körülményessége nélkül alkalmazható.

Abstract In addition to the traditional surgical options for hemorrhoid dity requirements of laser interventions.Összefoglaló. Esetismertetés A gyomor subepitheliális tumorainak laparoszkópos ékresectiója egy széleskörűen elfogadott és alkalmazott eljárás. A gastro-oesophagealis junctio (GOJ) közeli elváltozások esetén ez a technika azonban a gyomorbemenet szűkületének magas kockázata miatt erősen korlátozott. Ilyen lokalizáció esetén megfelelő technika lehet a laparoszkópos transgastricus resectio. Esetünkben egy 44 éves férfi dysphagiájának hátterében azonosított subepitheliális tumor resectióját végeztük el ilyen módon. A műtét során a pneumoperitoneum készítését követően a gyomrot orogastricus szonda segítségével insuffláltuk, majd 3 darab ballonnal rendelkező portot vezettünk a gyomorba. A 6 × 3 × 3 cm-es elváltozás intragastricus kimetszését követően a nyálkahártyát tovafutó öltéssorral zártuk. A speciment zsákba helyeztük, majd a gyomorból és a hasüregből eltávolítottuk. A portok gastrotomiás nyílásait zártuk. 24 órán át nasogastricus szondát hagytunk hátra, hasűri draint nem hagytunk vissza. A pneumoperitoneum idő 115 perc volt, vérveszteséget vagy intraoperatív szövődményt nem észleltünk.