Hamanndegn1316

The purpose of our study was to investigate the epidemiology of coagulase negative staphylococci (CoNS) responsible for bacteremia in hematopoietic stem cell transplant (HSCT) recipients and to determine the prevalence and the genetic background of methicillin resistance. The prevalence of CoNS bacteremia was 7.4% (54/728), higher in allograft (10.7%) than in autograft (4.7%) recipients. A sepsis or a septic shock were observed in 9% of cases. No deaths were attributable to CoNS bacteremia. The methicillin resistance rate was 81%. All MR-CoNS, harbored mecA gene and 90% were typeable with SCCmec typing using PCR amplification. The SCCmec type IV was the most frequent (44%). Clonal dissemination of MR- Staphylococcus epidermidis strains was limited. Our study showed a low prevalence and favorable outcome of CoNS bacteremia in HSCT recipients with limited clonal diffusion. However, they were associated with a significant rate of severe infections and a high rate of methicillin resistance, mediated by SCCmec IV element in most cases.The selection of therapeutic agent to be used for the treatment of multidrug-resistant bacteria is a major concern. Polymyxin B use has been commenced in Turkey, although its clinical breakpoint is not listed in the EUCAST. This study aimed to determine the correlation between the MIC values of polymyxin B and colistin. A total of 505 isolates, including 122 isolates of Escherichia coli and 383 isolates of Klebsiella pneumoniae were included in the present study. All the isolates were assessed for colistin and polymyxin B using the broth microdilution method. The categorical agreement in the E. CMC-Na coli isolates was 98.4%, and the rate of very major error was 33.3%. The categorical agreement in the K. pneumoniae isolates was 99.5%, the rate of major error was 0.36%, and the rate of very major error was 0.98%. In the evaluation of the essential agreement, 1.6% error in E. coli and 2.3% error in K. pneumoniae were observed. It was concluded that polymyxin B should never be used in the treatment of the isolates reported as colistin-resistant, and if the MIC values are above 4 mg/L in E. coli and K. pneumoniae. Our results indicate importance of reporting both polymyxin B and colistin susceptibility results of clinical isolates.Összefoglaló. A felszínpótló, fém a fémen csípőízületi protézisek reneszánszukat élték a 2000-es években. Elsősorban fiatal, aktív betegek esetében javasolták használni a remélt elméleti előnyök, mint a combfej csontállományának megőrzése, a csípőízület biomechanikájának fenntartása, a luxatio kockázatának csökkentése, a polietilén törmelékek és kopástermékek hiánya miatt. Bemutatunk egy beteget, akinél 19 éves korában kétszeri vesetranszplantációt követő, hosszan tartó szteroidkezelés következtében kialakult kétoldali combfejnekrózis miatt került sor felszínpótló, fém a fémen csípőprotézis beültetésére. A harmadik posztoperatív évtől mindkét csípőt érintő, fokozatosan súlyosbodó fájdalom, pszichés tünetek, valamint ismételt veseelégtelenség alakult ki. A tünetek hátterében kifejezetten magas Co-Cr szérumszintet, a csípőízület környezetében pszeudotumor-kialakulást, kiterjedt acetabularis cystákat, a combnyakak jelentős elvékonyodását találtuk, mely jobb oldalon periprotetikus combnyaktörést okozott. A revízieplacement prostheses were replaced with cementless ceramic-ceramic total prostheses. Following the revisions, local and psychiatric symptoms resolved, and serum Co-Cr levels normalized, allowing a third kidney transplant to be performed. The rapid improvement of our patient after prosthesis revisions serves as indirect evidence for the negative role of Co-Cr ions in both local and systemic tissue reactions, including damage to the transplanted kidney. Our case report shows that the use of metal on metal prostheses after organ transplantation should be avoided and simply setting up an indication for hip prosthesis and use the most modern type of prosthesis is inadequate. Depth analysis of the patient's ancillary conditions, medications, co-morbidities are required to select the most appropriate prosthesis type, which is an unavoidable responsibility of orthopedic surgeons. Orv Hetil. 2021; 162(20) 800-805.Összefoglaló. Bevezetés Általánosságban elmondható, hogy a fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmények intenzív terápiás osztályain (ITO) jelennek meg a legsúlyosabb kórképekkel és a legmagasabb halálozási aránnyal bíró esetek, rendszerint megkésve. Eltérően az ITO-tól, más betegellátó osztályokon előfordulhat, hogy nem észlelik megfelelően és időben a betegek olyan állapotváltozásait, melyek előre jelzik például a szívleállást vagy a keringési rendszer várható összeomlását. Ennek kiküszöbölésére jelenthet megoldást az úgynevezett gyors reagálású rendszer (RRS), melynek segítségével csökkenthető a kórházon belüli mortalitás. Célkitűzés A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház a teljes intézményre kiterjedően a 2016. évtől alkalmazza az RRS-t. A jelen tanulmány célja a kórházi mortalitás csökkentésével kapcsolatos első eredmények bemutatása. Módszer Vizsgálatunkban az ITO-ra került betegek adatbázisán alapuló kereszttáblás, illetve nemparametrikus statisztikai módszereket alkalmaztuk. Eredmények A stat5e-14) with using RRS or without it. Among those admitted via RRS, more severe patients with respiration insufficiency and septic conditions were represented in higher rate, while the number of the admitted ones after resuscitation has decreased.

Hospital mortality rate of 2.983% without using RRS decreased into 2.932% in the period of using RRS, though we observed remarkable differences in data of non-ICU in-patient departments. Mortality has reduced in 19 in-patient departments out of 21, after implementing RRS.

To sum it up, we identified that RRS implemented on the basis of international references has increased the efficiency of healthcare and owing to it, institution-level mortality has successfully decreased. Orv Hetil. 2021; 162(20) 782-789.

To sum it up, we identified that RRS implemented on the basis of international references has increased the efficiency of healthcare and owing to it, institution-level mortality has successfully decreased. Orv Hetil. 2021; 162(20) 782-789.